2010. szeptember 13., hétfő
Blog Entry
Nem is tudom, hogyan írjam:
Néha totálisan kétségbeesett vagyok.
Egyre nehezebb, hogy kibírjam,
Mikor ennyire egybe folynak a napok.
Teljesen mindegy ilyenkor,
Hétfőt avagy vasárnapot írok,
Néha hosszú éjszakákon
Át még aludni is alig bírok.
Agyam csak zakatol nyugtalan:
Álmatlanul böngészem a netet,
Egy jó szóra várok hasztalan,
Mi betöltené üres szívemet.
Tudom jól, mindez nem segíthet.
A magányból más sehogy sem oldozhat el,
Csak egy hű társ szerelme lehet,
Mi sorsodtól talán pár percre elemel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hát én hű társ nem vok, de itt a jó szó, ami talán felvidit. Teccenek az irományaid, sztem klasszak..
VálaszTörlésEz sem rossz:)
VálaszTörlésMég az a szerencse, hogy a szív olyan, mint a szivacs: http://papkat.multiply.com/journal/item/82/Szivacs
VálaszTörlésTaláló idézet! Valóban ha nem fér a szivacsba több akkor kifolyik,a szívbe ha nem fér több bánat kiöntjük(kimondjuk.)Nem tartozik ide de szeretném elmondani.
VálaszTörlésEgy másik portálon volt egy Net barátom akinek az írásait így szerettem olvasni.Érdekes, hiányzanak az írásai.Így vagyok most a te írásaiddal.Elég jó szó volt:)))
Köszönöm.
VálaszTörlés