Egy félmosoly az ajkadon,
Egy hópehely a válladon.
Tudtad jól, hogy elhagyom a várost.
Három nap, két délután,
Két fél órád volt reám.
Bennem mégis éltek még az álmok.
Szívedet a szívemen
Őrizte zubbonyzsebem
Hóban, fagyban mindig velem voltál.
Arcod újra földereng
Keresztül az éveken,
Pedig többet már sohasem írtál.
Harmincnégy év elfutott,
Nem várok már holnapot,
De minden arcban csak téged kereslek.
Emléked még visszajár,
Néhanap még rám talál
Úgy hiszem, hogy soha nem feledlek.
mint ha a "lobogó kabátos,sarkon beforduló"hölgyet vélném
VálaszTörlésfölfedezni...:)
Pont erre gondoltam én is..Én is voltam katona, de itt helyben, Szombathely, Garasin hotelben. Tök jó volt, hogy a lány, aki sokszor jött látógatóba, végül is a feleségem lett. ( jó magaviselete miatt, csak keveset mehetett haza a tizedes , akkor még elvtárs.-)))))))))))
VálaszTörlés