Őrposztokon

A sötétség egyre árad,
mind kevesebb a fény.
Az ember lelke is kifárad,
ha nincs remény.

Tartjuk mind őrhelyünket
fenn a várfokon,
mint őrök, állunk ellent
őrposztokon.

A túlerő csak egyre nő,
és tudjuk jól:
végső csatánk nem lesz nyerő,
s nem rólunk szól

az új idő, mi azután
köszönt reánk,
de új csatákat vív meg majd
az unokánk.

Míg ember éli életét,
lesz remény.
Hiába támad a sötét,
lesz újra fény.