Hosszabbak már az esték.
Régen elszálltak a fecskék.
Sárgul a levél az ágon.
A forró nyár csak egy álom.
Nedvesen, ködösen, hűvösen
Virrad a reggel a hegyeken.
Bármi is történt tavasszal,
elmúlt, már nem marasztal.
Fagyossá válnak a rétek,
Véget ér lassan az élet.
Rozsdásan, szárazon, zörgősen
árvulnak a fák az erdőben.
Elmúlt, amit vártam nem rég:
májusunk már csak emlék.
S milyen meleg volt nyáron,
Most meg kabátban is fázom.
Fárad a lélek, csak titkon remélek
még egy pár újabb évet.
Száraz az avar a földön.
Az élet lassan csak börtön.
Szívem még tavaszra várna,
de őszül már hajam sátra.
Csendesen, magányban, öregen
sétálok tóparton, réteken.
Az élet lassan csak börtön.
Szívem még tavaszra várna,
de őszül már hajam sátra.
Csendesen, magányban, öregen
sétálok tóparton, réteken.
Igen, így egyszerűen: megérkezett az ősz!
VálaszTörlésDe nézzük a szép oldalát,lassan aranysárga minden.:)
Szép verset csavarintottál belőle!
Éppen csak nem plágium, annyira Weöres Sándor verse.
VálaszTörlésBocsi nem ismertem,de akár te is írhattad volna hiszen a címe:Ősz Weöres ritmusban
VálaszTörlésAzt hittem az ő verse hatására ragadtál tollat:) Még egyszer bocsánat Weöres Sándortól.:(
Igen, én írtam a Valse Triste-re szinte megszólalásig (de csak addig) hasonlító stílusban és tartalommal. Ezért írtam, hogy a plágium határát súrolja:
VálaszTörlés"Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste." stb.
János épp az imént töltötte föl a Sebő együttes előadásában, meg a szövegét is :
http://bfjanos.multiply.com/video/item/597/597
de pár napja valakinél már olvastam másutt is.
"Elhull a szüreti ének.
VálaszTörlésKuckóba bújnak a vének".
Bepótoltam a tudatlanságomat.Neked is és Weöresnek is köszönöm!!