Vajon te hányszor öltél már meg engemet
Gondolatban,
Mikor ajtót bevágva mentem el,
Majd kerültük pár napig egymás tekintetét sután,
És köztünk újra csak beállt a csend?
Mióta egyszer megpróbáltalak megütni,
Inkább elfutok az indulat elől,
És még gondolatban sem kívánlak bántani,
Hiszen te nem tehetsz talán erről,
Hogy így alakult kettőnk élete,
Annyit, mint amennyit én tehettem volna ellene.
Megmondtam egyszer, harminc éve már:
Nem lenne kettőnk házassága jó.
Nem hitted el.
Most öt gyerek
És együtt töltött harminc év után
Többé már semmi változás nem várhat ránk az úton.
Szorgalmasan morzsolgatom az éveket,
És talán mégis csak egy csodára várok,
Hogy boldogabban élhessük az életet,
Talán, mint azok a boldog házaspárok,
Akik a reklám filmek és románcok
Színes álvilágából villantják ránk a műmosolyt.
És talán mégis csak egy csodára várok,
VálaszTörlésHogy boldogabban élhessük az életet
Alom , alom edes alom
Azért nem kommentáltam eddig az írásaid, mert nagyon elgondolkodtatóak. Nem tudtam mindjárt reagálni.
VálaszTörlésHarminc év van mögöttem is, egy se vele, se nélküle szerelemben, de nem vagyok boldogtalan.
Valahogy azt érzem a soraidból, hogy másra vágytál, de már mindegy alapon, marad a kapcsolat.Hát elöbb kellett volna talán váltani, de azért biztos voltak szép napok is, amire szivessen emlékszel. Arról írj!!! 30 év, nem kevés. Talán múlik a szerelem, de marad a szeretet, megbecsülés, stb. Kit hibáztatsz? Talán benned is van hiba, talán nem is kevés. Alkalmazkodni, és nem mindenáron a rosszat keresni a másikban. Vannak csodák, és még a Te korodban is ujra fellángolhat a régi hév, a régi szerelem. Keresd, hogy igy legyen. Nőt megütni, nem szép dolog, még gondolatban sem. Tilos, hiszen másképp gondolkodnak, másképp éreznek, s nekünk ezt meg kell érteni. 5 gyerek, akit nevelni kell? Az már csoda, és kellett a szerelem hozzá. Nézd a szép dolgokat, segits hagymát pucolni, még, ha könnyezel is..
VálaszTörlésTudod, értékelem a jó szándékot. Azt hiszem, amiket eddig írtam, részben válaszolnak a kérdésekre és felvetésekre, hiszen minden mindennel összefügg.
VálaszTörlésVáltani előbb sem lehetett és később sem lehet, ez nálam "nem fér(fért) bele": Az ember kutyát sem hagy ott, nem másik embert. De ezt már írtam valahol, és egész részletesen le tudom vezetni. De - szerintem - írni lehet akár erről is.
Hibáztatni? Alapvetően senkit sem, vagy, ha mégis, hát magamat, de ez alighanem eddig már néhányszor kiderülhetett. Hibát jórészt csak magamban keresek, és az a véleményem, hogy úgy kell nekem, de alighanem erről is írtam már. Nem csak hagymát pucolok, főzök is - nem dicsekszem, mert nincs miért - erről is szól vers is.
Nem hiszem, hogy gonosz ember lennék, és nem hiszem azt sem, hogy a másik rossz lenne, de, talán ez is kiderült már (lehet, hogy nem).
Van olyan versem, ami átvitt értelemben, van, ami konkrétan értendő, de - elnézést, - nem fogom megmondani, melyiket hogyan kell olvasni.
Ami pedig az "arról írj"-t illeti: Az ember ott kaparja, ahol fáj, ráadásul most íródnak, nem régen. Van olyan is, ami arról szól.
Nem bántani akartalak becsszó..
VálaszTörlésNem is gondoltam, alapvetően. Csak komoly felvetésekre hajlamos vagyok legalább elgondolkodni a komoly válasz lehetőségén, és arra jutottam - több okból - hogy a válaszok helyett inkább maradnék a verseknél, ha még sikerülne, különben feldolgozatlanul marad ez az egész hobelevanc.
VálaszTörlés