Bennem semmi különleges nincs:
Csak egy átlagos ember vagyok.
Hipermarketbe járok néha én is,
Ha a családnak nagy-bevásárolok.
Nekem is feleségem mondja,
Mint annyi más férfinak,
Hogy a "boltból" mit hozzak haza,
És mi az, ami ott marad.
Ha egy hipermarketbe belépek,
Minden alkalommal elámulok,
Hogy a polcokon milyen rengeteg
A teljesen fölösleges dolog.
Mily nagy csarnok, mennyi termék!
Az emberek csak áramlanak ki-be,
Mintha csak templomba mennék:
Mindjárt kezdődik a mise.
A piac istenéhez megyünk
Szombatonként, kora délután
A szentségbe ott beavatást nyerünk,
Tömött szatyrot cipelhetünk azután.
Áldozunk a fogyasztás oltárán.
Hisz megdolgozunk érte mindannyian.
Néha félünk, fizetünk még drágán,
Hiszen jövőnk olyan bizonytalan.
Hogy belépek egy ilyen csarnokba,
Rögtön elfog ott valami iszony,
Bevásárlásomat gyorsan letudva
Ilyen helyekről hamar kitakarodom.
Egy idő után ismét csak elmegyek,
Nekem ezt mondja a racionalitás.
Ha itt egy helyen megkapom, mit tegyek:
Szedje össze, mi kell, sok helyről valaki más!
Na, erről sem olvastam még verset.
VálaszTörlésPedig Ady írt. Csak akkor még nem voltak ilyen szentélyei a Fogyasztásnak, ami a Pénz kisöccse, így Ady magához a Pénzhez írta a verseit (Disznófejű nagyúr).
VálaszTörlésÉn a hipermarketre értettem, hogy még nem írtak róla.
VálaszTörlésTudom, hogy arról beszélsz. Az igazság, hogy egy ideje motoszkált bennem, mert ahogyan a 18-as végállomásánál lévő nagy hodály bejárata felé látom sietni a villamosról leszálló tömeget, mindig a vasárnapi nagymisére igyekvő nép jut az eszembe a templom kapuja előtt. Ráadásul annak a csarnoképületnek a bejárata is úgy van kiképezve, mintha egy szakrális térbe vezető, modern templom bejáró lenne.
VálaszTörlésTudom, hogy ez baromság, de ez a vers alapja.
"Hogy a polcokon milyen rengeteg
VálaszTörlésA teljesen fölösleges dolog."
Nekem ezek a sorok tetszenek a legjobban. Ha belenézel a bevásárlókocsikba, mennyi felesleges holmi van bennük, amit megvesznek az emberek.Tanítani kellene, hogyan álljunk ellen a multik csábításainak. Elmész, hogy megvedd, amire szükséged van, aztán hazajössz sokkal többel.
Ja kérem a hiány társadalmából a "fogyasztás" társadalmába léptünk pár évtizede. Most már nem általános a hiány. Ahol van, ott magát az életet fenyegeti, de attól elfordítja a fejét az, aki ott él, ahol nincs hiány.
VálaszTörlésRáadásul ez nem is a "fogyasztás" társadalma még a "jóléti" társadalmakban sem, hanem a tőke társadalma. Félreértés ne essék: A tőkés társadalom természete és jellege mit sem változott az elmúlt pár száz évben.