Az élet egy kaland

Sokat gondolkoztam már azon:
El kellene innen menni nekem.
Tíz éve már, hogy kérdezte apám:
Ha kellene, miért nem teszem?

Valaha azt képzelte rólam,
Olyan fia leszek majd neki,
Jár majd távoli tájakon,
Az egész Földet megismeri.

Megmássza a hegységeket,
Lemerül a tengerek mélyére,
Átvág majd sivatagokon
És behatol a hegyek méhébe.

Armstronggal a Holdra kellett volna szállnom.
Szálltam is tizenkét évesen,
Végül csak felnőtté kellett válnom,
Mire megszületett sokadik gyermekem.

Egy nagy kaland lehet az élet.
Várhat ránk a sok csoda.
Szürke köznapjainkat élve
Vágyainkat ne adjuk fel soha!