hogy ismét látlak végre.
Hiányoztál, nagyon.
Nem mondom, hogy mivégre,
mert, bár úriember nem vagyok,
tanultam pár dolgot, és így
jól tudom, hogy nincs időnk a búra.
Elég legyen,
hogy rád tekintve felvidul a Lét,
és könnyebb elviselni mind,
amit fejemre és szívemre rárakott a hét.
S, ha néha-néha megszólítalak,
ne vedd zokon,
hiszen csak távolról, egy jó barátnak hangja szól,
s az álmokon
túli létből végül úgyis majd a semmi válaszol.
Egy különleges ember lehet akinek ezt küldted! Nagyon szép
VálaszTörlés:-))
VálaszTörlésŐ is csak egy közönséges rózsa. De tudjuk: "Az idő, amit rá fordítottál" és rád fordított, "teszi különlegessé a rózsádat".
VálaszTörlés(A Kis Herceg)
De jó, ez most nem szomorú :)
VálaszTörlésAz utolsó sor sem szomorú?
VálaszTörlés