Az ember ír, szenved érte,
és nem tudja, vajon megérte
az a kín és fájdalom,
ami szíjat hasít a hátadon,
hogy versbe foglald, ami nemes,
vagy nemtelen benned. Érdemes?
Hiszen írták, és írják ugyanazt;
kinek jutott, kinek nem az isteni malaszt.
Egy magába roskadt, és baján búsongott,
más fogalmazott sok általános gondot,
örömet, bánatot, emberi léthiányt,
használva szót, amit már más kihányt,
vagy képet, nyelvet, újat, eredetit.
Kitagadva küzdött érte, de istenit
nem alkotott, így földre hullt.
Fején babérlevél soha nem virult,
de mégis lettek néhány tucatnyian,
akik hallották, mily furcsa hangja van;
a képet látván, amelyet alkotott
ismertek rá magukra először, ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.