át sem láthatom, hogy merre is robog.
Még csak azt sem mondhatom, hogy bosszantó;
benne élünk, amíg a szívünk dobog.
Nem látod át? Csak belehalni lehet.
Ha meg látod, személyiséged bánja;
még egy nyár, és hogyha nincs, aki szeret,
kakofóniává ércül a lárma.
Csak rövid villanás az egész élet:
mégis kíméletlen, hosszú szenvedés.
Ha minden pillanatát végigéled,
elég is lesz: lásd, nem is olyan kevés.
Közhelyeket írok papírra sorba,
és azt gondolom, ez a költészetem.
Csak ne lennék ily buta és mogorva!
De mit tegyek, hogyha nincsen szerelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.