Többé már nem fekszel mellettem. Fehérre
festette hajam a múlóban lévő tél.
Nem félek, de már nincs bennem, ami remél.
Mondtad, te féltesz, erre még jól emlékszem.
Most ablakom hiába zárnám: a résen
fúj szobámba a semmi. Nem csak a nyarat,
még az őszt is elfelejtem majd tavaszra,
de hogy káosz lett bennem, nem bánom mégsem.
Csendedbe takaróztam egész télen át,
s egyre vártam, hogy a nyár elhal majd bennem.
Nem hitted talán, de én mégis szerettem;
teljes szívből megéltem az ősz tavaszát.
Hogy elmúlt, mindent belepett fehér csendem,
mióta nem töri meg azt többé a szád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.