Reggel a peronon vonatra várok,
álmos a szemem, és még alig látok.
Az első hó már az este leesett,
de látok jönni új felhő hegyeket.
Mindjárt hét lesz már, a vonat meg késik.
Hogyan érek így majd vissza is négyig?
Két óra az út a vonaton oda,
vissza még annyi, de ez nem is csoda.
A hangszóró hétkor recsegve szólal,
nem jártunk jól a frissen esett hóval:
a vonat még eddig ma el sem indult,
az ember ebbe majd belebolondul.
Vizsgázni kellene felmenni Pestre,
még haza is érni onnan ma este,
de úgy néz ki, hogy ma nem tudok menni.
Tehát nem lesz vizsga ebből, és ennyi.
Megyek dolgozni, majd telefonálok,
hogy ne várjanak ott rám a tanárok.
Talán egy hét múlva jön az enyhülés,
nekem jöhet egy új nekilendülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.