a föld, amelyen élnie adatott,
de azt tudom, hogy ma is gödröt ásnak,
hogy a szépet temessék el ott.
Én nem tudom, hogy mit jelent a hűség.
Nem volt benne részem még soha.
De azt tudom, hogy hiába dicsőség,
ha a lét rövid és mostoha.
Mellé suhantam. Forró volt a teste.
Mennyire más, mint zuhanni oda,
ahol majd vékony földdel eltemetve
vár a halál, kegyetlen, mostoha.
A Duna partján most bronzcipők állnak.
Nem úszik hulla már a habokon,
de rút erők ismét csak arra várnak,
hogy szíj hasadjon ki a hátakon.
Szeretve lenni a síron túl is.
Nincs ennél több, amit ember elér.
A költő párja meghalt, és még az Úr is
hálát ad majd neki is a versekért.
A felvételt Hámori István Péter készítette 2014. április 12.-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.