2014. február 16., vasárnap

Szűkölő spirálban

Írjam azt, hogy táguló világok
bűvkörének lázában ég versem?
Vagy pedig, hogy én kitárok
minden ajtót, és csak halál lép be rajta?
Nyersen?

Hogyan írhatnék a nincsről,
anélkül, hogy megnevezném?
Mit is mondhatnék a kincsről,
amely lassan bennem sem él?

Írjam azt, hogy szűkölő spirálba
fut bele a lét folyója?
Vagy, hogy a rab celláját csak
faltól falig rója?

Hogyan dalolhat a létről,
az, akinek léte nincsen,
ha körötte minden szétdől,
és keze már a kilincsen?

Az én világom már nem tágul:
szűkölő spirálba roppan.
Félig-meddig kárpótlásul
teremtgetem itt, sorokban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.