felfeslik bennem egy lélekárva.
Kezemben kölcsönzött könyvet tartok,
tudom, már régen nem vagyok boldog.
Soha nem érdekelt a pénz, a vagyon,
fiamra majd csak gondjaim hagyom,
de mikor agyamban a ritmus dobog,
olyankor szinte már boldog vagyok.
Fogom a telefont, verset írok,
magammal hajnalig alig bírok:
a ritmus tölti ki nappalom, éjem,
nincs rá időm, hogy jövőmet féljem.
Valami történt pár éve velem
életem azóta reménytelen.
Mint meddő mag a televényben
sötétben élek. Szürkeségben.
Elűztem magamtól mind a szépet,
soha nem kerestem stabil széket,
néha megvallom, gyáva voltam,
magam sajnáltam fekve a porban.
Szekrénybe zártam a whyskis üvegem,
el ne veszítsem gyakran a fejem.
Azóta verssel kábítom magam,
írok, és olvasom másét, ha van.
Elmúlt egy új év, és itt a másik,
a múltba a szív majd belevásik.
Reggelire méz és baracklekvár,
az ember csak néz, jobbra már nem vár.
És ha már vége az éji láznak,
mindig te leszel, akit aláznak.
Te ne üss vissza, csak álld a pofont,
az nem te vagy, aki másikra ront.
Amiben voltál, abban maradtál,
tele sem volt, már üres a magtár.
Hiába hordanád bele a magot,
te csak a búza ocsúját kapod.
Két lépés széltében, és öt hosszban,
együtt maradtok már jóban, rosszban.
Egyedül ütöd a billentyűt este,
tíz négyzetlépésen, szürkére festve.
Idegen vagy. Háttal a világnak
utazol, és mindig megtalálnak.
Kalapács még a toll is kezedben,
soha sem mondtad, valaha szerettem.
Meg kell tanulnod lenni embernek,
másként a medvék folyton megvernek.
Védened kell magad, hiába mondom?
Nem hátrálhatsz tovább túl egy ponton.
Véget értek a fiatal évek,
a jövőtől már kevéssé félek.
Ebben az országban nincs más hátra,
lassan készülni kell a halálra.
Jó napot! Hogy vagy? Régen láttalak.
Lassanként nem leszel más csak egy árnyalak,
pedig jó sokat tudtál meg rólam,
belátom, nem voltam mindig józan.
Nem hiszem, hogy még fölvidul Napom,
főként, ha magamat így elhagyom.
Várhatok jobb életminőségre,
hogyha csak vádlón nézek az égre?
Föl kéne emelni tehát fejem,
hogy megtalálhassam itt a helyem,
amelyet harminc éve keresek,
és nem lelem meg úgy, mint kevesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.