lelkemen ül egy sötét átok.
Roppant súlya nyomja a vállam,
nincs oly vágy, hogy valóra váltsam.
Felhőn járok, Holdra nézek,
messzire látok, mint a merészek.
Felhő résen a földre leesve
nem lesz csodaszép többet az este.
Felhőn járva a lábam táncol,
az élet mégis a földhöz láncol.
Hogyha a felhő szerteszakad ma,
a boldogság is messze szaladna.
Felhőt lépek, az égben élek,
de sötéten látok, akár a vének,
elég utamban egy sötét árok,
és utolérnek az aljasságok.
Felhőn járva a szívem retten:
miért nem élhetek jobban, szebben?
Ha el is ragadnak a színes álmok,
a földre leránt az eleven átok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.