Költő vagyok:
gyarló, esendő ember.
Szívem ragyog,
és amit más nem mer,
olyanokat mond a szám,
néha nyíltan, máskor rejtjelezve.
Így néhanap, az ám!
az én nyakamra sújt a fejsze.
Tán nem gagyog
mindig szépet a szám,
és nem hagyok
csodákat magam után,
és olykor életembe
ha átgondolom egy délután,
beleborzad az elme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.