2014. február 7., péntek

Rosszkedvünk tele

Rosszkedvünk tele megint szürkül,
és az a kibaszott yorki napsütés
csak nem világít el idáig
már húsz éve.
Itt minden a ganajba fúl
a kimondhatatlan nevű Kúnótól
a kőbányatulajdonos ne mi nyerjünk
narancsyuppiig, akiben
a "munkás" második reinkarnációja
keveredik a tengernagy lovávanak
intelligenciájával.
Csak sohasem volt munkás.
De az elődje volt.

Meg a sztárok: az egykori
kommunista ifjúságpolitikusból
lett sztálinbajszú antikommunista,
a csuhások térdre-ből a pápának behajoló,
az egykori elnyomók utódjának
az országot három generációig
eladósítő narancsbolsi.

Kint nincs, de bent sincs magyarázat:

Jászolába bújtál volna minden este,
ha lennének galambok,
és megethetnének.
Nincs nyilatkozat,
és csak az üres tér van.
Körül sem írt zuhanás.
Sár alattad, ág fölötted.
Oda megyek, ahonnan jöttem,
csak a föld állít meg majd.
Ha kiásod magadnak, mielőtt
nem hagynak az árokparton.

Minden egész. Most is
eltörött,
pedig (még) háborúra sem.
Csak saját népük ellen.
De azt már 2 évtizede.
2,5?
Antiimperialista szólamok
és devizahiteltől lerongyolódott életek.
Persze a micisapkát a főváros nem látja.
Csak az utcák nyomorultjait,
akiket majd a karhatalom
átsegít a Szebb Jövőbe.
Nekik micisapkájuk sincs.

Cigánygyilkos klánok
és fehérverő cigányok
gyalogolnak végig az életeken.
Az utcákon két hét alatt
rendet ígérő rendőrfőnökről
mindenki tudja, hogy maffiavezér.

Majd lecserélik a
város pénzét eltőzsdéző
páncélautós elvtársra.
Gurulna a markából messze
maroknyi rézpénze,
a kötelessel együtt lógva az ágon!

A rendpárti által feluszított
tömeg teleszarta a Kossuth teret,
ahol a ganajtűzön égő lacikonyha helyén
az egykori megszálló emlékműve mellé
a hazaffyasch nemezetfront
a másik megszálló emlékművét állítja.
A mintát 73-ból vették.
Ahogyan a rádió felgyújtását
és a fülkeforradalmat meg
a marxista szemináriumokról:
a munkásmozgalom története.

A nikkel szamovár meg időnként kirepül
a törött ablakon át.
Már írtam, hogy nincs kulcs.
Sem belül, sem kívül,
és magyarázat sincs,
csak az aktuális hagymázas képzelgéssel,
mint mézszirupba kevert mészporos epével
leöntött nyers hatalom- és bírvágy.

Az erős kutyák kefélnek.
A kifosztott állapotot hetedíziglen
tartják fenn.
Kitörési lehetőség nincs.
Maradsz, amiben voltál,
azaz lejjebb mindig van út.
A föld sem állít meg.
Majd újra nyitják a bányákat,
kell a temető
a kiégett atomhulladéknak.

Sem belül, sem kívül...

Ki nem szarná le,
ha vihar dúl az ablakon kívül,
ha lenne spaletta?
De bent is ugyanaz a förtelmes
hideg van, mint kívül,
és a külső bármikor
betörhet a belsőbe.

Az értelmesebbje már elhúzott
melegebb éghajlatra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.