szavad sem bűvöl, bármit is beszél.
Az új gödröt talán nem is nekem ásod,
emlékemet majd elfújja a szél.
Reszketve vártam, hogy jöjjön az este,
féltem, óhajtottam minden szent szavad,
elmémbe képet vágyecsettel festve,
noha tudtam jól, nem lenne szabad.
Csalódtam végül? És ki nem csalódik?
Akit megszültek, az mind a vers szerint.
Már újra nem látom csakis a valódit.
Az igazság keze ma már csak legyint.
Homályban járok, árnyképek mozognak
mára már csupán a két szemem előtt.
A jó elmúlt, ideje van a rossznak:
bár fényes volt, az illúzió ledőlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.