Távolba mered a tekintetük.
Komor arcukon nincsen pardon,
packázni az idő sem mert velük.
Vak szemükkel a vizet kutatják,
fülcimpájuk a vállukra lóg,
a vörös koronát már készen kapták.
Nem jönnek értük már soha hajók.
Miféle kor formálta meg őket,
miféle hosszú fülű ősi nép?
Miért rejtett el barlangba kincset,
mily titkot őriz az ezer év?
Kőkolosszusok néznek a vízre.
Saját lábukon mentek oda.
Százra rúg számuk, nem párszor tízre.
Mozgatta őket egykor a csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.