Farkas voltam, takaros.
A szám most folyton dadog,
a fejem is zavaros:
mindenkit megugatok.
Amikor tiszta az ég,
mert nincs felhő, csak fodra,
szürke szuka-ivadék,
vonyítok föl a Holdra.
Ne közelíts! Megmarlak;
lásd, a pofám is habos:
a halálnak átadlak,
ha nem leszel óvatos!
Magam marom veszetten,
szemfogam húsomba váj.
Volt, hogy viszontszerettem.
Amíg élek, addig fáj.
Szemem szüntelen ragyog,
mégis minden megaláz:
csak egy rühes korcs vagyok.
Agyonlőhet a vadász.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.