a parkban se' ballag ember
rajtam kívül. Csak magam
megyek gyalog, boldogtalan.
Mégis: íme, itt előttem!
Észrevettem, megelőztem;
két kutyával kódorog
egy nő: nem magam vagyok.
Köd előttem, meg mögöttem,
bizony, majdnem nekik mentem.
A kutyán fény villogott,
csak azért láttam meg ott.
Télikabátom van rajtam,
a hidegben majd meghaltam.
Ha szél fúj a parkon át:
jól jön a meleg kabát.
Végigmentem, ím, a parkon,
és ma sincsen semmi pardon:
kora reggel így esett,
befejeztem versemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.