Nincs is vadász

(Veszett dög)

Ki kellene mennem.
Nincs is vadász.
De kint vagyok,
hiszen be sem engedett!
Ebből a lyukas ólból
megveszett fejem
meg nem szabadítja varázs.

Ha jó napom van,
ma nem ver sokat,
és nem lesz belőlem még tetem.
De neki akkor sem hízelkedem:
az az átok kötele fojtogat:
drótkötél tart vissza,
hogyha mennék.

Megfojt, ha ugranék majd,
visszaránt.
Zavart agyamban
zümmög egyaránt a félelem,
és száz illat-emlék.

Az esőlé is hátamra csurog.
Szolgálj!
Fogd meg, és bukfenc!
Ül!
Fekszik, forog!
Csontot rághatok,
na de még meddig?
Csoda hát, hogy belebolondulok?

Undor, amit kapok,
és gyűlölet.
Pofámon már vérhabos nyál fröcsög.
Folyton ingerel,
aztán kiröhög,
bár lehet,
majd mégis csak megölet.

Torkára harapnék szájat.

Csendet!

Gondolni sem szabadna rá,
tudom.

Új csizma lépked felénk az úton.
Már a kapunál áll.
Ide csenget.