Ólomlepke

Repülni? Szállni? Mégsem:
porban, sárban kúszni lassan,
araszolgatva, mint a féreg,
csak úgy, hogy elmondhassam:
éltem. Egy perc volt csupán,
vagy annyi sem lepke-létem,
lepergett mind a hímporom.
Volt pár pillanat: nem féltem;
most megint sorsommal alkudozom.

Bebújni föld alá, a sárba?
Bábozódni burokba bután?
Lepke-létem úgyis csak olyan árva,
mint a szobor a hegytetőn, Budán:
repülne az is, pálmaág kezében,
de talpa kő, a teste súlyos bronz.
Száz lepke repked ott a közelében,
pálmaága sokakat odavonz.

Döndülve csapódni porba, sárba:
ilyen az ólomlepke-sors.
De én nem állhatok a bronzszoborral párba:
kisebb vagyok,
                  és gyengébb, mint a bors.