Malomkövet elhajítottam,
farkas lábát megragadtam,
nagy bika szarvát leszorítottam,
mégis csak paraszt maradtam.
Lovas katonának álltam,
mert a helyem nem találtam,
török császárt ketté vágtam,
a trón elől tovább álltam.
Fövegemet fejemen hagytam,
húsz botot hátamra kaptam,
harminc határt átgyalogoltam,
míg a kölcsönt visszaadtam.
Háborúkat mind elbuktam,
a hazámból elbujdostam,
tengerpartig elfutottam,
szabadságom megtarthassam.
Én meg kubikosnak álltam,
hosszú csatornát kiástam,
azután meg vízre szálltam,
Új Világig meg sem álltam.
A sok mese nem szól rólam.
Érdemes-e élnem sótlan,
magamra zárt koporsóban?
Vagy ez csak amolyan szólam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.