és retinámra e fotonzápor zuhog,
idegrendszerem milliárd atomja rezeg.
Agyamba rohan jutalom-hormon sereg,
az ereimben vérem lüktetve zubog.
Amikor számon forró csók tüze lobban,
agyamban milliónyi kisülés robban:
az idegrostok viszik az ingerületet,
hogy megtudjam, milyen jó, hogy vagyok neked.
Az érzület szívemen is nagyot dobbant.
Amikor aztán már nem láthatlak többé,
az endorfin hirtelen eltűnik köddé.
Egyetlenegy görcsbe szorul össze a gyomor;
mogorva leszek, szomorú és búskomor.
Nem hiszek már benne, hogy létem öröklét.
Amikor már nem borít el hajad sátra,
magányos leszek és szerencsétlen árva:
még termelődik bennem a kötődés-hormon,
és én csak fuldoklom, akár hal a horgon,
mert nélküled már felkészülök a halálra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.