akkor is, ha tagadom, ha vállalom.
Éles csőrével szívemből csipeget,
nem űzi el rólam, csak a szeretet.
Néha, ritkán, felrepül, és odébbáll,
mindig túlságosan hamar visszaszáll.
Nem zavarja sem kereplő, sem duda,
túl süket? Vagy én vagyok nagyon buta?
Ha kiette mellkasomból szívemet,
nem lesz, amit megtöltsön a szeretet.
Nem lesz, ami elhajtsa a madarat,
amíg élek, a vállamon itt marad.
Hess te madár! Tőlem messze elrepülj!
Nehogy aztán más vállára odaülj!
Nem találtál magadnak még jobb helyet?
Na gyere csak! Zabáld tovább szívemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.