Nem megáldott, de megvert az Isten,
így fogadta fohászkodó szavad.
Életemnek semmi vágya nincsen,
megtanultam már: nem leszek szabad.
Bennem él porcelán-fehérséged,
hajadnak színe és az illata,
s bár nem leszek többé eleséged,
ne dúljon, kérlek, közöttünk csata!
Már nem hiszem, hogy a jég elolvad,
a jégvirág még bonthat szirmokat.
Hogyha szívem majd egyszer elporlad,
semmibe tűnik az a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.