Boldog a vándor, hogyha a pusztán fára találhat,
s árnyában lehevervén nyújtóztatja a hátat.
Aztán körbetekint, s rá a halál szele int:
Lombja alatt egy fejfa van ütve csekélyke halomba,
rajta e pár szó tudtodul adja, mi nyugszik alatta:
"Egyszer volt szerelem, többé nem feledem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.