Ha a kötél szakad,
és vesztes a játszma,
fel még akkor se add,
ne készülj halálra!
Ha a földön fekszel,
és tapos a világ,
hidd, még megöregszel,
nő sírodon virág!
Senki nem szól hozzád,
neked sincs jó szavad,
aki jön, átkoznád,
fel még akkor se add!
Ha sötétbe meredsz,
az visszamered rád,
talán jön a hajnal,
mielőtt feladnád.
Ha szívedet nyomja
egy fájó veszteség,
szád sohase mondja,
hogy ennyi már elég!
Hogyha töltöd éjed
egyre csakis magad,
élő szenvedélyed
el akkor se tagadd!
És ha mégis szakad
végül majd a kötél,
ne mentsd soha magad:
"hívtalak, nem jöttél"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.