elsötétült az ég
zápor hull, mint könnyek,
sehol sincs menedék.
Arany tányérodból
nem etetsz már engem,
elhagytál, akkortól
nincs már hová lennem:
nélküled e szélben
nincs sehol sem hajlék.
Az, hogy egyszer éltem,
mára már csak emlék.
Nélküled a télre
nem jön tavasz többé.
Szívem oszlik élve
szomorú füst-köddé.
Komor felhők jöttek.
Éles hegyű dárda
roppan a szívemnek:
"Készülj a halálra!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.