Csak hallanám szavad,
korholással benne:
"Tudod, ezt nem szabad!"
Csak megmaradt volna
még egy csöppnyi remény.
A vers másként szólna,
ha nem ilyen kemény.
A sors. Mindig. Hozzám.
De mit panaszkodom?
Házam van és munkám,
s akad még jó borom:
nyitva áll az üveg,
még most is van benne,
előttem a füzet.
Csak a csönd ne lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.