Az erdőre ma piszkos köd terül,
a napkorong még vérben sem lobog.
Ürmöt csorgatnak a csillagok,
szellemünk az éjben elmerül.
Ily időben nehéz hinni abban,
hogy véget ér az éj és jő a Nap,
lehet még a szívünk boldogabb.
Amiben voltam, abban maradtam.
Az erdő fái tarkopaszon állnak:
a fa virágot télen nem terem.
Görcsös ujjak most a száraz ágak.
Az éj nem lélegzik együtt velem,
a horpadásokban gyűlnek az árnyak,
ha nincs a szívben már a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.