Egy délután szobámba lépett.
Nem láttam soha ilyen szépet:
újra felizzott a napsugár.
Ismét tarka lett az őszi kert.
Újból nyílt a fákon a virág,
ezer rigó dalolta dalát,
az enyhe szellő zöldet kevert.
Pár órára visszatért a nyár,
majd ahogy jött, csendben távozott.
Fakó lett a fényes napsugár,
de egy kis meleget itt hagyott.
Nem tudom, hogy álom volt csupán,
vagy számomra csoda adatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.