A szívbe csak maró levük csorog,
s míg földgolyónk közömbösen forog,
szilárd talajt nem nyújt az értelemnek.
Az éj sötét. Nem égnek benne fények.
A hajnal még nem reménylett jövő.
A rémülettől megfagy a velő:
a vaksötétben zsonganak a rémek.
Nehéz e komor órán hinni abban,
hogy véget ér az éj és kel a Nap,
hogy lehetek még később boldogabb.
Amiben voltam, csak abban maradtam.
A Nap korongja ma rőten sem lobog.
Az éj virágot télen nem terem.
Nem lélegzik a lét ma már velem.
az hallható csak, amint a szív dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.