Megfogom a kezed.
Fölkap a szél majd,
és lebegek veled:
Lila ruhás angyal
fehér felhők között.
Elbánt már a faggyal,
most zöldbe öltözött
a mező odalent.
Kinyílt ezer virág,
dalolják idefent
a tavasz dalát
a repkedő pacsirták,
és a cinegék.
Nem hiába hívták:
Lassan nyitni kék!
Sárkányt eregetek,
vele szállok én is.
A világ oly kerek,
fentről néha szép is,
hogyha napsütésben
pacsirta dalol,
és az esti fényben
várnak valahol.
Néha ráng a kötél,
sárkányom cibálja,
ám ennyi belefér:
az okos kivárja,
hogy csituljon a szél,
elmenjen a vihar,
a felhőkkel mind és
villámaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.