2017. szeptember 1., péntek

A magány kínja

Kínlódom, mert egyedül vagyok,
nem szeretek, és nem szeret senki,
mert a szívem sötét, nem ragyog,
és nincs hova, csak az éjbe menni.

Kínlódom, mert ez az egész élet
átverés csak, semmire való,
pedig olyan egyszerű a képlet:
szeretni, míg meg nem jön a hó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.