Nem írhatsz a tengerről
mélyen a sivatag közepén,
hacsak el nem képzeled
a hullámok játékát,
vagy kicsiny hajódat,
amint vadul dobálják
a szélviharban
toronymagassá vált hullámok.
De írhatsz a tengerről,
ha körülnézel ott,
és látod a homokdűnék hullámait,
a sziklák végelláthatatlanságát
a tiszta éji égbolton
világító csillagok alatt,
vagy a napkorong fényében
izzásig hevülve.
Nem írhatsz a szerelemről
magányban, elhagyatottan,
hacsak el nem képzeled,
vissza nem idézed,
milyen volt az az érzés,
amikor szólhattál kedvesedhez,
amikor rád nevetett, szólt hozzád,
megölelt, és megcsókolt.
De írhatsz a hiányáról,
ha körülnézel magad körül,
és látod a percek szürke végtelenjét,
amint a semmiből jönnek,
és a semmibe futnak,
nem hozzák a beteljesülés ígéretét,
és múlásuk nem hagyja maga után
a boldog percek emlékeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.