Reggel rémálomra ébredek.
Kint tűz a Nap bár, bent szakad a hó,
agyam borítják kifakult képzetek.
Minden emlékképem olyan fakó,
hogy színhiányukon elképedek.
Talán fejüket csapta le egy bakó.
Én olyan szívesen örülnék veletek,
de magam vagyok, akár egy szigetlakó.
Marad a csend. Csak magamban fecsegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.