Már nincsen semmi, csak őszi köd,
amint szürkén terjeng házak között,
lélekbe szivárog szürkítve azt,
homályba vonva egy újabb tavaszt.
Már nincsen semmi, csak esti homály,
dermesztő az éj, mélyen csontba váj,
magad védni tőle csak úgy lehet,
ha maradt szívedben egy kis meleg.
Már nincsen semmi, csak tüskés telek,
elfagyasztottak a hideg telek
reményt, virágot és füttyös rigót.
Ami itt maradt: a kusza bozót.
Már nincs semmi, ha nincs szerelem.
Minek tovább menni? Itt van telem.
Utat törni a sűrű bozóton,
tévutakon nem rágódni folyton?
Hiszen nem jön más, csak sűrű sötét.
A gondolat elvész. Elhagyja övét
és másét az ember. A halál örök.
Nem marad semmi, csak őszi ködök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.