2017. szeptember 17., vasárnap

Havasi gyopár

Oda vittél engem,
fehér lelkű mátkám,
ahol vágyott rendem
már régóta várt rám.

Nap kélt fel az égre
bársony-édes szóddal,
virágzó lett végre
a sötét hegyoldal.

A havasi gyopár
vakító fehére
világított kopár
szívem rejtekére.

Távol volt a tél még,
friss volt a kikelet,
szíveink nem félték
a viharos szelet.

Oda vittél engem,
fehér lelkű mátkám,
ahol időt csentem
életemnek átkán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.