ha olvasnál, kedves, örömed leld benne,
ha raknám szövegét olyan cifra szókkal,
virágba borulna a sziklás hegyoldal,
úgy csobogna sora, mint a fényes patak.
(Már nem látlak soha, pedig imádtalak.)
Havat hozna ríme rám, mint a zord telek,
megmutatná, íme: nagyon szerettelek.
Azt szeretném, kedves, olyan verset írni,
legyen szemed nedves örömödben sírni,
mégis mondd magadról: szívem most megretten,
hogy megváltam attól, akit így szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.