2017. szeptember 3., vasárnap

Vérvörös pillanat

Rokont fordít rokon ellen a gyalázat,
lassan lemállik az arcokról a festék.
Fog vicsorít, köröm mered, nincs alázat,
ismét vérvörössé válnak az esték.

Szájzárat tetetnek másra emberek,
mint kutyára - kutyába sem veszik
a sorstársat, pedig sárban hempereg,
gőzölt mámort űz mindegyik.

Vízválasztóvá vált a vélemény,
az árok immár átugorhatatlan,
elillant, tovatűnt minden remény.

A szurok zubog,  csak forr a katlan,
hazudik a múlt, a jövő kemény.
Mi jön rád, magyar? Elmondhatatlan.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.