Régen kihűlt már a kávé a pohárban.
Alatta, a viaszos vásznon eperszemek.
Egész életemben a csodára vártam,
és soha sem mondtam, hogy szerettelek.
Az egyszer kimondott szavaknak súlya van,
amely talán örökre meg is marad,
aztán érezheted magad borzalmasan,
és eltemetheted az álmaidat.
Csak festettek az eprek. Elmúlt a csoda,
a kávé kihűlt a pohárban, az is hideg.
Az életemet csak én kozmáltam oda.
Már hiába mondanám, szerettelek. Minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.