sűrítve adni a lényeget,
hiszen az élet nem büdös zokni,
kimosni, kidobni nem lehet.
Merre van Észak? Előre? Hátra?
Egyáltalán: én merre megyek?
Menni véletlen után? Hátha?
Arra nem is látszanak hegyek!
Rég nem volt már víz. Nem esik eső?
A sík szürke, komor, poros.
Tüdőbe szúr a száraz levegő,
vagy csak a térképész nagyon koros?
Jobbra tűz lángol szögesdrót mögött.
Valami csürhe ott gyújtogat,
és én nem vagyok olyan lökött,
hogy közéjük vegyítsem be magamat.
Balra kifakult, vörösiszap-föld.
Ez is csak egy árnyalata
a narancsnak. Az a halálvölgy.
Én már nem jutok innen haza.
Szürke az ég, nem süt a Nap.
A távolban villámlik és dörög.
Pihen az ember, erőre kap,
és csak a vándorlás örök.
Itt egy leszakadt ablakkeret,
a tetőt rég elvitte a szél.
Már nem kacag a házban gyerek.
Az ember addig él, amíg fél?
A térképet kell rajzolni precízen.
Bejárni minden vonulatot,
mélázni csók- és óbor- ízen,
azon is, amit más otthagyott.
Mert mintha menekülne az élet.
Folyton komor, sivár a táj.
Tőlem fut el, vagy én így élek?
A szívbe markol. Néha fáj.
Mi a helyzetem? Merre van arra?
Hol van az egyetlen jó irány?
Térképet rajzolok? Hányhatom falra
a borsót, amelyet más kihányt.
Nézem az iránytűt, folyton pörög.
Északra van, ami délre volt.
Bár már elrothadt, újra röhög
minden eszme, amely régen holt.
Csak kikerülni a démoni árnyat!
Vörös-fekete kaszája int.
Még nem hagytam el én sem az összes vágyat.
Mind elém állnak majd megint.
Szakadék keresztben. Mély az árok.
Sokan vesztek eddig bele.
Omlik a fal, és ha hídra várok,
egy leszek, akinek kifordul bele.
Utat keresni vargabetűvel.
Most jön egy újabb, kusza bozót.
Bírja az ember? Nótával, derűvel?
Frissítő verset ír? Lelombozót?
Mi is a helyzet? Rögzíteni kell.
Elő a kronométer, szextáns!
Rozsdás a szív, már régen nem nikkel.
Profi a térképész, vagy dilettáns?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.