2017. szeptember 15., péntek

Az utolsó fagyban nincs mit remélni

Boldogtalanság az életem.
Akit szerettem, nem él velem.
Minek is írnék klapanciákat,
hogyha nem látok virágos ágat?

Ha eső esik, vagy a Nap ragyog,
én ugyanúgy boldogtalan vagyok.
Szürke a világ és borús az elme,
hogyha nincsen, aki megölelne.

Minek is írnék jó verseket,
hogyha nincsen, aki szeret?
Hogyha a versben meg is teremtem,
úgysem tud megölelni engem.

Hát írom az ócska verseket sorba,
ne essen nevemen semmilyen csorba;
bár forró nyár volt, de itt van a tél,.
és a fagyban az ember már nem is remél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.