Apprehenzió

Czigány György: Triptichon:Consolationes

1.,

Metsz a levegő.

Nem belélegezhető.

Mintha pengék vagdosnák a légcsövet,

vagy légritka térben fuldokolnál,

ahol a belső nyomástól kifordul a szem,

megdagad a nyelv, mint a Swarzenegger-filmben,

és a hangtalan üvöltésre nyíló szájból

fröcsögve tör elő

a felszakadt tüdőerekből kiáramló vér.

2.,

Vagy csak hideg van.

A csend és magány hidege,

a zord elnyomás hidege,

amely langymelegnek álcázza magát,

de álarca alól folyton elővillan

az önzés kegyetlenségének 

valódi arca.

3.,

Emlék sem leszel,

ha nincs, aki emlékezzen rád.

"Minden élet másé,"

ha van olyan, hogy élet,

és amit életnek nevezel,

az nem a halál maga.

4.,

A gyönyörök éje elmúlt,

ha létezett egyáltalán.

A lehetetlen nem következett be,

hiába is őriznél szívedben 

valami romlatlan vágyat a beteljesülés után.

A "jövendő titkok méhe a koporsód".

5., 

Ezen a tájon sosem járt Jézus.

Innen Isten is elfordította tekintetét.

Itt a törvény az állatok,

a hatalom, az erő, a népirtás törvénye

ezredévek óta.

És a metsző levegő.