Ötvenhat évesen
az életem
csúcsára értem.
Ma már nem kérdezem,
miért van énvelem
a bú, már rég megértem.
A lét sötét.
A Nap körét,
úgy tűnik, rég nem járja.
Szorítva száj,
a szem, ha fáj
a szív, folyton, mert árva.
Most, hatvan évesen
már régen nincs velem
az öröme az életemnek.
A völgybe ballagok,
azt várom, meghalok,
utána majd eltemetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.