Ma már nincsen úgy, mint volt tizenháromban,
többé nem heverek útszéli árokban,
hogy hulljon a hó rám, tépjenek a szelek
nappal, éji órán, mert úgy szerettelek.
Elmúlt, vége. Lábra álltam tovább menni,
bár nem mondtam sosem, ez volt benne, ennyi.
Az út végén vár egy széles-mélyebb árok,
de, hogy odaérjek, lassítok. Még várok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.