Mára már az emlékekből, és fantáziából
maradtál nékem csak egybegyúrva.
Ha látom arcodat, a sűrű éj felvilágol,
és néha képzelem magam még hozzád bújva.
De mára már homályosul a kép, kihűlt az emlék,
a nyár helyett fagyos szél kering a tájon.
Talán, ha nincs az év, boldogabb lennék,
de mégis: egyetlen egy percét se bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.